Én szeretem, hogy lány vagyok                  s előtted csupa félelem, és csupa sejtő reszketés, húzódozás, önvédelem, mikor te nem is sejted még s csak alig érintett szavad, egy hangra megrebben…

mindig utánam nyúlszaz utolsó utáni pillanatbanmegsimogatszazzal a vihar utáni gyengéd csitulássalilyenkor már nem tudok nem maradnikét tenyered között- mindig is erre vágytam -pedig tönkre teszhogyálmaimban folyton felvakart seb vagyamit ébren tovább mélyítekpedig fájde jó