Leborulok előtted
némán
kipakolom
a magányt
nézd, ezt hoztam
némán
felmutatom
megválaszolatlan kérdéseimet
nézd, valakitől megkérdeztem,
s nem válaszolnak
festett szemű ismeretlenek
némán
énekelem
sápadt dalom
nézd, milyen gyatra
nyomorult vetélések
vérző sebhelyei
némán előtted
görnyedek,
s üres tenyeremet nyújtom
nézd, kristályokká sűrűsödnek
szememben a könnyek,
üregükbe kiáltva
összetörnek a szavak.


Ha fölemelem a fejem,
nem látom arcodat
rámboruló pilláid világítanak,
kezed - görcsösen markolja szívemet.