"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz." (Clive Staples Lewis)

"Szép volt, mint egy rét, ha átsuhan rajta a szél. Az élet lüktetett benne... A régi, érthetetlen, megfejthetetlen talány. A parányi magban megvan már az egész fa gyökerestül, lombostul, koronástul, ahogy majdan virágba borul egy szép áprilisi napon. Egy szerelmes éjszakából, egy csepp plazmából bontakozott ki ez a két váll, ez a szem, ez az arc és újabb csoda, hogy milliónyi lény közül éppen vele kellett találkoznom... Annak a csepp plazmának már megvolt a rendeltetése, hogy évek múltán felém jöjjön." (Erich Maria Remarque)

"Nem kell kérdeznünk egymástól. Tudjuk, hogy mikor akarunk fekete vagy világos teát, mikor akarunk spenótot enni... tudjuk, hogy a másik milyen sporton, milyen könyveket, milyen zenét kedvel. Ismerjük egymás imádott virágait és illatát. Ismerjük egymás különcségeit. Így minden találkozás olyan, mintha hazamennénk."

"A kép: a fény emléke,
melyet az árnyék őriz." (Rabindranath Tagore)

"Igazad volt azzal kapcsolatban, hogy mindig próbálok uralkodni magamon. Ezt még soha, senki nem találta ki... és ez megijesztett. (...) Az, hogy tudják-e vagy sem, nem számít. Az számít, hogy valaki, hogy te ennyire kiismertél. Nem könnyű, ha az embernek belelátnak a lelkébe. Akkor kénytelen kiadni magát. Sebezhetővé válik. Sokkal könnyebb olyanokkal lenni, akikkel felszínesebb barátságban vagyok." (Richelle Mead)

"Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltűnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember azon kapja magát, hogy már az újakra figyel, nem a régiekre." (Nicholas Sparks)

"Olyan életet éltünk le együtt, amiről a legtöbb ember nem is álmodhat, és mégis, most, hogy rád nézek, megijeszt a tudat, hogy hamarosan mindennek vége. Mindketten tudjuk, milyenek a kilátásaim, és hogy ez kettőnk szempontjából mit jelent. Látom a könnyeket a szemedben, és jobban féltelek, mint te engem, mégpedig attól a fájdalomtól, amin tudom, hogy keresztül kell menned." (Nicholas Sparks)

"Nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket." (Margaret Mitchell)

"…erdők és mezők illatát hozta magával. A vadon és frissen szántott föld aromája; és egy megfoghatatlan, meleg illat, amit jobb kifejezés hiányában férfiasnak neveznék. Nem, még ez sem a megfelelő elnevezés. Olyan volt, mint amikor szerelmesen, vágytól telve beleszagolsz egy férfi nyakába. Az édes illat, amitől a tested megfeszül és a szíved csordultig telik érzelemmel. Ha a parfümgyártók képesek lennének ezt az illatot üvegbe zárni, dúsgazdagok lennének, mert bizony ez a szerelem illata." (Laurell Kaye Hamilton)