A napok úgy állnak össze bennem,Mint hőmérőben a higanyrészecskék.Egy apró zökkenés is elég lelkemben,S szertegurul a cseppfolyós szürkeség.
Törékeny nyugalmamat láz szítja,Csak egy roppanás, és oda a jelen.Halántékom ezer gondolat szorítja,S lassan részeire esik a szívem.