A szavak helyét itt legbelül
most puha csönddel bélelem,
hogy ringatózva elaludjon
a mindig éber félelem.
A hallgatásom rásimítom
árnyak ráncos homlokára,
s azt hogy voltál elfelejtem...
elfelejtem nemsokára...
A szavak helyét itt legbelül
most puha csönddel bélelem,
hogy ringatózva elaludjon
a mindig éber félelem.
A hallgatásom rásimítom
árnyak ráncos homlokára,
s azt hogy voltál elfelejtem...
elfelejtem nemsokára...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
