letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,
amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt érzékel,
rögzíti. reggel aztán zajonként visszahallgatható.
tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, beszélek-e
álmomban, és ha igen, mit. eleinte úgy tűnt, semmi
érdekes. egyszer kimentem vizet inni: padlónyikorgás
és ajtócsukódás. elment az ablak alatt egy-egy autó.
párszor átfordultam az ágyban. beazonosíthatatlan
sistergésekből is akadt jó néhány percnyi. aztán
fél négy felé kimondtam a nevedet.

nem emlékszem
álomra, azt hittem, hónapok óta nem gondolok
rád. reggel lett, ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan
a hangomnak és a nevednek. ennek a reggelnek a napját
majd azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak
a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne:
beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk
össze. és csendekből, amelyek semmilyen körülmények
között nem hallgathatók vissza.