"Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell.
Búcsúra szükség van
az új
találkozáshoz.
S az új
találkozás, bár percek
vagy életek múlnak el közben,
barátok számára
bizonyosság." (Richard Bach)

"Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál.
Nincs is szavam." (Pilinszky János)

"Nem vagyok az, aki voltam,
Te sem vagy az a régi,
Meg se rebben a szemed,
Ha tekintetemet nézi."

"Vannak időszakok, amikor mindennek mélyebb jelentősége van. A nyitott ablakon át összetett szagokat hoz be a szél: virágágyak édességét, a fák komoly illatát, szalma- és istállószagot és valami keserűt, amit nem tudok kielemezni.
Szomorúak vagyunk tizenhat éves korunk szomorúságával, szerelmeink megtört vonala grafikonszerűen előttünk van, óvatosan örülünk a holnapoknak, nagyon távoli medvék bőrére iszunk, és tíz kilóméter körzetben meghallunk minden zajt...
...Nyár van, és intenzíven érzem, hogy tél lesz, fehér ruhás karácsony, amikor a tea különösen ízlik. Szeretnék korallszigetek zöld lagúnáiban hajózni... Mindent szeretnék, és vágyódásommal mindenben részes vagyok.
Ezek a napok, amikor valaki meg szokott halni."
/Szerb Antal/

"Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani"
(Váci Mihály)

Szabó Győző Gyula
"Megtehetnéd -a kedvemért-
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz"

Váci Mihály
"Ne hagyj magamra - félek,
attól, mi véled együtt élve - múlt már,
s még jobban attól, ami jönne
tenélküled, ha másfelé indulnál."

Szabó Eszter
"Elhagyott az erő
De kemény vagy, mint a kő
Aki nem szavakkal felel
Csak némán sodródik el
Aki, ha tudja, hogy nincs remény
Akkor is kőkemény
- épp olyan, mint én."

Ady Endre: Félig csókolt csók
"Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap."

"Lelkem rongyokban ténfereg céltalan,
fejét lehajtja, időnként megtorpan.
Reszketve fázik, még ha süt is a nap,
az emberek közt észrevétlen marad.
Fáradtan leül egy lépcsőre végül,
órák múlva egy vén öreg melléül,
így szól, és nem törli le a könnyeket:
- Szerelmet koldulni senkitől nem lehet." 

Bükkösy Bea: Amit nem
"Amit nem mondhatsz el senkinek,
Az bent a csendben nagyra nő.
Nyálkás pókhálót fon köré
És gonddal őrzi az idő.
Hinnéd, hogy meghalt, bábja elveszett,
De álom pillangói kísértenek,
Mint a szörnyű szép szavak,
Amiket nem mondhattál el senkinek."