tudnod kell
még úgy is
hogy az óperenciás tengeren túl
tinédzsereket
lőnek halomra irányt vesztett tinédzserek
a világ gyönyörű
bár a szomszédban az üveghegyen túl
rakéta záporozik lakónegyedekre
a világ gyönyörű
úgy is hogy tudom
valahol veled egyszerre nőhet fel
valami féltékeny őrült
aki halálba szoríthat a szerelem jogán
a világ gyönyörű
bár vannak benne
ronda apák édesek és mostohák
nagybácsik erős és gonosz férfiak
akik holdtöltekor napfordulókor
vízkeresztkor fizetésnapkor
förtelmes disznóvá változnak
és olyankor szeretnek kismalacokkal
játszani
szeretik hallani hogy visít
a világ gyönyörű a különféle
varázslók keverte halálos mérgekkel együtt
melyek belefolynak a vizeinkbe
átitatják a földünket és levegőnk
úgy ahogy tanítottam
te csak vedd szemügyre
újra meg újra a fákat
melyek alá bújsz
takarózz be óvó árnyékukkal
rázd fel a virágok-füvek párnáját
mielőtt ráheveredsz
kövesse a szemed a patak vizében
csillogóvá csiszolt kövek ragyogását
aranyszínű díszeit a templomunknak
a nyári szellőt halld csak
kacagj a halálra
nézz be a füvek közé a kövek alá
és mondom neked
nem vagyunk sem többek
sem kevesebbek mint a futkározó bogarak
vagy nyálkás csigatojások
de te csak figyelj
mindig csak figyelj és nézz és láss
ha így teszel
majd te is meg akarod menteni
mindezt
