Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem...
Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: "megbántottál",
s azt is: "nem muszáj".
Meg kell tanulnom azt is: "kérlek"
s vele együtt: "nagyon köszönöm".
Meg kell tanulnom: "igazán semmiség",
és szívből:"nekem volt öröm".
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: "megtennéd nekem?"
Meg kell tanulnom azt is: "sajnálom",
s kimondani, hogy "megbántottalak" -
de azt is meg kel tanulnom végre,
hogy kimondjam: "igen, régen vártalak".
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
"beszéljünk: ez nem megy egyedül".

Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: "megbocsátok"
- ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: "bocsánat" - és végül:
meg kell tanulnunk: "szeretlek nagyon"...

"- Tanuld meg, hogy ugyanúgy megválogathatod a gondolataidat, mint ahogy reggelente kiválasztod, milyen ruhát fogsz aznap felvenni. Ez a fajta képesség fejleszthető. Ha irányítani akarod az életedet, munkálkodj az elméden. Ez az egyetlen, amin megpróbálhatsz úrrá lenni. Felejts el minden mást. Mert ha nem vagy képes uralkodni a gondolataid felett, akkor mindig is irtó nagy szarban leszel.

Első pillantásra ez majdnem hogy lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Uralkodjak a gondolataimon? Nem pedig fordítva? Vajon képes vagyok erre? Nem az elfojtásról vagy a tagadásról beszélek. Azok csak arra jók, hogy bonyolult játszmák segítségével elhitessék velem, hogy a rossz érzéseim igazából nem léteznek. Amiről Richard beszél, az épp ennek az ellenkezője: ismerd be, hogy vannak negatív gondolataid, fedezd fel, honnan kerültek elő és miért, aztán – hatalmas adag megbocsátással és lelkierővel – bocsásd el őket. Ez a gyakorlat szerves kiegészítője lehet bármely pszichológiai kezelésnek. A pszichológusnál rájössz, miért bukkannak fel ezek az ártalmas gondolatok, a spirituális gyakorlatok pedig segíthetnek a leküzdésükben. Persze a rossz gondolatok feladása némi áldozattal jár. Jól bevált szokásoknak, régi, kényelmes nehezteléseknek nem olyan könnyű búcsút inteni. Ezt gyakorolni kell, ami bizony erőfeszítéssel jár. Ez nem az a fajta tanítás, amit egyszer hall az ember, és rögvest tökéletesen elsajátítja. Folyamatos éberségre van szükség, de én elhatároztam, hogy mindegy, mi az ára, de nekilátok. Muszáj, ha meg akarok erősödni. Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják. „Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”

Így hát elkezdtem naphosszat éberen figyelni és ellenőrizni a gondolataimat. Naponta kb. hétszázszor elismétlem magamban: „Nem engedem többé, hogy egészségtelen gondolatok horgonyozzanak le az elmémben.” Valahányszor felbukkan valami lekicsinylő gondolat, megismétlem a fogadalmam: Nem engedem, hogy egészségtelen gondolatok horgonyozzanak le az elmémben. Amikor először mondtam ki ezt az esküt magamban, a belső hallásom felfigyelt a „lehorgonyoz” szóra. Magam elé képzeltem az elmém kikötőjét: egy kicsit kopottas, egy kicsit viharvert öböl, de jó fekvésű, és megfelelő a mélysége. Ez a nyílt öböl az egyetlen megközelítési módja személyiségem szigetének (amely fiatal vulkanikus sziget ugyan, de sokat ígérő, termékeny talajú hely). A sziget átvészelt már néhány háborút, ez igaz, de egy új vezérkar parancsnoksága alatt (rólam van szó) elkötelezte magát a béke mellett, és új szabályokat vezetett be a béke megóvása érdekében. Hadd hallja hát mindenki, az Óperenciás-tengeren innen és túl: mostantól kezdve sokkal, de sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak arra, hogy ki hajózhat be ebbe a kikötőbe.
Többé senki nem jöhet ide gyalázkodó, ócsárló gondolatokkal, pestises rabszolgákkal teli hajókkal, háborús céllal – ezeket a hajókat mind visszafordítom. Hasonlóképpen, azok a gondolatok, melyek tele vannak dühös, kiéhezett száműzöttekkel, elégedetlenkedőkkel, röpiratgyártókkal, lázadókkal, erőszakos bérgyilkosokkal, elkeseredett prostituáltakkal és stricikkel, zendülő potyautasokkal – ide többé be nem tehetik a lábukat. Kannibalisztikus gondolatokat, érthető módon, nem fogadok többé. Még a misszionárius gondolatok is számíthatnak az alapos átvizsgálásra, hogy meggyőződjek az őszinteségükről. Ez egy békés kikötő, ami egy szép, büszke szigetre vezet, ahol csak mostanában hirdették ki a tűzszünetet. Azok a gondolatok, melyek eleget tesznek a feltételeimnek, szíves fogadtatásra találnak az elmémben – ám azokat, melyek megszegik a szabályokat, azon nyomban visszafordítom.

Ez a küldetésem, és ez örök időkre szól."

"Létezik másfajta szeretet is. Olyan amitől elég erőt kapsz, hogy több legyél, és ne kevesebb. Amitől úgy érzed semmi sem lehetetlen. Azt akarom, hogy tudd van ilyen, és várd ki, amíg rátalálsz. Ne érd be ennél kevesebbel."

"Aki nem fogadja el, hogy a változás fájdalommal jár, annál sohasem fog bekövetkezni a fejlődés." (Csernus Imre)

"Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki. Én is." (Manuel Vázquez Montalbán)

"When you can’t even believe in yourself, who should you believe in?"

"Soha ne kérj elnézést az érzelmeid kimutatásáért, mert ha ezt teszed akkor az igazság miatt kérsz elnézést"

"Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog." (japán közmondás)

"Talán a jövőben nem fogom törni magam hogy valakit örülni tanítsak, talán olyat keresek majd, aki velem tud örülni."

"Ne rohanj, és ne emészd magad. Csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és érezd a virágok illatát."

"Hála azoknak,
akik elhagytak. Bántott
— nem én bántottam"

"Mindenkinek az emlékei között akadnak olyanok, amelyeket az ember nem mindenki előtt tár fel, legfeljebb a barátai előtt. Akadnak olyanok is, amelyeket még barátainak se tár fel, legfeljebb saját magának, de magának is csak hétpecsétes titok gyanánt. És vannak végül olyanok is, amelyeket még saját maga előtt se mer feltárni, és ilyen dolgokból minden rendes ember emlékezetében épp elég halmozódik fel. Sőt úgy áll a dolog: minél rendesebb ember valaki, annál több ilyen emléke van." (Stephenk King)

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.” (Wass Albert)

”…Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.” /Wass Albert: Tavak és Erdők könyve/

„Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd."

„Azt beszélik, vonatsíneket építettek az Alpokon keresztül Bécs és Velence közt, jóval azelőtt, hogy létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert hitték, a vonat eljön egyszer. Ha bármi is másképp történik, máshol lennék, teljesen más ember lennék. Különben is, mit jelent a négy fal? Csak azt, amit körbefognak. A ház megvédi álmodóját. A legváratlanabb fordulatok a játék végén leptek meg." (Napsütötte Toszkána)

Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!

És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.

Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...

"Valaki mondja meg, hogyan kell élni?
Anyám azt mondta hogy boldog légy -
De anyám nem mondta miért nem e földön,
Anyám nem mondta óóó... mondd miért?"

Ne ragadj le a múltban, ne ragaszkodj hozzá foggal-körömmel. Ne akarj abban maradni, ami már sohasem lesz olyan, mint volt. Fogadd el azt, ami van. Ami jön, mert az még bármilyen lehet. Csak rajtad múlik. Engedd el, és lépj egy nagyot, szállj ki, mert az, ami csak fájdalmat okoz neked, nem kell, hogy az életedben legyen. Az, akinek nem vagy elég most, aki megaláz, talán sohasem leszel az. Menj tovább, és hidd el, jön majd olyan, akinek elég leszel. Ne akarj görcsösen megfelelni. Igen, a szeretet nagy úr, de ha nem viszonozzák csak szenvedés. Lépj, ne ragaszkodj a múlthoz, ahhoz, ami egyszerűen nem megy, mert másképp rosszul fogod érezni magad. Tudd elfogadni, ha valaminek vége van. Hiszen minden csak addig tart, ameddig téged szolgál.

Hogy Carrie szavaival éljek:

"Hát, talán azt is tisztázni kéne, hogy én ki vagyok. Olyan valaki, aki szerelmet akar, igaz szerelmet. Nevetséges, felemésztő, csodálatos szerelmet, amikor nem élhetsz a másik nélkül..."

Hazajönni,
Az is jó,
Megfürönni,
Az is jó,
Csókra vágyva ölbe kapni,
Tiszta ágyba összecsapni,
Az is jó, az is jó.

Lopva kelni,
Az is jó,
Elviselni,
Az is jó,
Híves hajnalhasadásra
Készülődni távozásra,
Az is jó, az is jó.

Bétakarni,
Az is jó.
Jót akarni,
Az is jó.
Halkkal lépni, búcsut írni,
Összetépni, ott kinn sírni,
Az is jó, az is jó.

Én szeretem, hogy lány vagyok                 
s előtted csupa félelem,
és csupa sejtő reszketés,
húzódozás, önvédelem,
mikor te nem is sejted még
s csak alig érintett szavad,
egy hangra megrebben szemem
és lélegzetem elakad...


egyszerre megnyílik a perc,
és izzó mélységeken át
megérzem lenn az a parázs
hogy lehel évezredeken át,
minden mélyen át az a csók
feltör, megérint és elér...
valami vonzó rettenet,
amelytől elakad a vér...


mint villámfény, távoli kard,
egy villanás szemembe vág,
s gerincen át a sarkamig
átfénylik rajtam a halál;
egy percig fehér láng vagyok,
és ami ajkamon lehell
a mélyből jövő üzenet,
érzed, hogy te gyújtottad fel?


Te vagy a titkos kapcsoló...
tán nem tudod mit hordozol,
míg fénylő távolt és közelt
szivedben eggyé oldozol...
Előled rejteném magam
te mágnességgel telített?
felszikrázom, ha csöndesen
térdemre fekteted kezed.

mindig utánam nyúlsz
az utolsó utáni pillanatban
megsimogatsz
azzal a vihar utáni gyengéd csitulással
ilyenkor már nem tudok nem maradni
két tenyered között
- mindig is erre vágytam -
pedig tönkre tesz
hogy
álmaimban folyton felvakart seb vagy
amit ébren tovább mélyítek
pedig fáj
de jó