Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb, ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
Miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt egy pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok, amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szorításod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb

Leborulok előtted
némán
kipakolom
a magányt
nézd, ezt hoztam
némán
felmutatom
megválaszolatlan kérdéseimet
nézd, valakitől megkérdeztem,
s nem válaszolnak
festett szemű ismeretlenek
némán
énekelem
sápadt dalom
nézd, milyen gyatra
nyomorult vetélések
vérző sebhelyei
némán előtted
görnyedek,
s üres tenyeremet nyújtom
nézd, kristályokká sűrűsödnek
szememben a könnyek,
üregükbe kiáltva
összetörnek a szavak.


Ha fölemelem a fejem,
nem látom arcodat
rámboruló pilláid világítanak,
kezed - görcsösen markolja szívemet.

“Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.”
/ Wass Albert /

Csendes, mint hóval fedett erdő éjnek idején.
Nem lankad, mint a hazájáért küzdő katona.
Kísért, mint gyerekkorunk rémálmai.
Igaz, mint az első titokban lopott csók.
Halálos, mint az élet maga.

"Mindenkinek van egy meséje, amiben hinni akar. Nekem te vagy az." (McLeod’s daughters)

"A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz." (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

"Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele." (Müller Péter)

"Aki nem fogadja el, hogy a változás fájdalommal jár, annál sohasem fog bekövetkezni a fejlődés." (Csernus Imre)

"Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat." (Peter S. Beagle: Az Utolsó Egyszarvú)

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." /Simone Weil/

"Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, aki a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá"

"Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére." (Laurell K Hamilton)

"Nem mondhatom meg neked, hogy mit tegyél (...).
Csak annyit mondok, hogy ezen a világon semmi sem biztos. Az emberek és a szerelem esetében be kell érnünk az ígérettel. Ha ebbe beletörődsz, akkor megnyugszol."
(Nora Roberts)

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.

Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.

Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.

Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.

Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.

Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.

Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.

Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.
BOLDOG KARÁCSONYT!

"Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból. Aki boldogtalanul szerelmes, az időnként fékezni tudja szenvedélyét, mert nemcsak áldozata, hanem okozója is a bajnak; és ha a szerelmes ember képtelen uralkodni szenvedélyén, akkor legalább a maga hibája miatt szenved. Menthetetlen azonban az, akit szeretnek és nem tudja a szerelmet viszonozni, mert ennek a szenvedélynek a mértéke és határa már nem tőle függ, hanem kívül esik erején, és tehetetlen minden akarás, ha egy másik ember őt akarja." (Stefan Zweig)

„Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk.” (Szex és New York)

"Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek."

"Ha megtudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass. "

Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele. (Müller Péter)

Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat. (Peter S. Beagle: Az Utolsó Egyszarvú)

"Nem számít mi történik, még ha valami borzalmas is.. el kell fogadnod. Ne hibáztass érte másokat.. vedd úgy, hogy ez is te vagy. Meg ha úgy is érzed hogy elbuktál, vagy vesztettél, fogadd el mint saját éned egy részét. Az ember értéke nem abban rejlik, hogy győz vagy veszít."

"Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz."

"Nagy árat kell fizetnem azért a kevésért, amim van. Annyi mindenről le kellett mondanom, amit szerettem volna, annyi útról le kellett térnem, amin tovább mehettem volna! Föláldoztam az álmaimat egy fontosabb álomért: a lelki békémért. Nem akarom elveszíteni ezt a békét." (Paulo Coelho)

"Az embernek meg kell találnia azt a fajta szeretetet, amiből építkezhet, és nem beérni azzal, ami összezúzza." (L. K. Hamilton)

"Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engemet csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm."

"Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad."

"Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek."

"A jelened nem lehetek. Másé sem. A saját helyem sem találom. Köszönöm, hogy az álmod voltam akkor, s ne menekülj, ha fel-feldereng az az érzés, mert azt jelzi, nem tévedtél, én vagyok az. Az vagyok, akit szeretni tudtál, előttem ne játssz közömböst.
És nem nézek rád idegenként, bár sokszor úgy tűnhet. Milyen voltam akkor? Erre már nem emlékezhetek. Sosem felejtem el a vívódásaink, s hogy számíthattam rád. Hogy elengedtelek? Megragadtam a pillanatot, amikor éreztem, most könnyedén bezárhatom előtted az ajtóm. Kiszorítottalak az életemből, hogy visszatalálj oda, ahova igazából tartozol."

„Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok.” (Feldmár András)

„A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket.
De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett.
Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.” (Stephanie Dowrick)

"Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
de örökségül még egy jó tanács:
Ne álmodj, kedves, az ébredés fájni fog." (János Árpád)

Néhány kedvenc részem a Ragyogás c. könyvből:

Természetesen barátok vagyunk... hiszen mindketten civilizált embereknek tartjuk magunkat, igaz? Osztozkodtunk az ágyon, ennivalón, italon. Mindig barátok maradunk, és a nyakörvről, amelyet én tartok a nyakadon, közös megegyezéssel nem veszünk tudomást; mindig számíthatsz rá, hogy jó leszek hozzád, és gondoskodom rólad. Cserében csak a lelkedet kérem. Semmi az. Nem veszünk róla tudomást, ahogyan a nyakörvről sem. Ne felejtsd el, tehetséges barátom, Róma utcái teli vannak kolduló Michelangelókkal...

(MEGKAPTAD AZ EGY FONT HÚST A TESTEMBŐL, NEM HAGYNÁL BÉKÉN?)

(Ez az embertelen hely emberi szörnyetegeket szül.)

Arra gondolt, hogy a parfümje olyan, mint a liliom, amely a zöld mohával borított repedésekben rejtőzik, ahol a napfény rövid és az árnyékok hosszúak

Komolynak és szépnek látta; amikor először találkoztak, úgy kilenc hónappal ezelőtt, még lányosabb volt. Azóta asszony lett; emberi lény, aki megjárta a hold árnyékos oldalát, túlélte, és most meg kell birkóznia az élménnyel. Csakhogy a dolgok, gondolta Hallorann, többé soha nem illeszkednek majd ugyanúgy egymásba. Soha többé, amíg csak él.

Ugyanaz a könny, ami gyógyít, sebezhet és büntethet is.

„Már tudom, mit kell tennem. Tovább kell léteznem, mert holnap felkel a nap, és ki tudja, mit hoz a dagály."
(Számkivetett)