Én édes szívem szép szemű
és szép szavú, - ó tudtam én,
hogy nem sokáig vagy te hű,
de mégis fáj, hogy nincs remény

Ref.:
Búcsúzz el messze mész,
búcsúzz el útra kélsz!
Hozzám vissza úgyse térsz,
hát hogy volna szép a búcsú

Az első órák íze még
a parti fákon ott lebeg,
s mely ránk feszült a téli ég
s a hótól súlyos fellegek.

ref.

A meg nem áldott éjszakánk,
s egy fényben ázó délelőtt
az édes tél, s a lomha nyár
a búcsú mélyén itt időz.

ref.

Egy képíró egy képet írt
és téged nézlek rajta én.
Egy boldog órán néztem így,
hát őrizd jól, mert nincs remény.

ref.

Majd vízre szállsz egy nagy hajón,
majd köztünk zúg az óceán,
s majd szép mesévé válsz, akár
egy rézbőrű vagy indián.

Azt akarom mondani, ha itt lennél, megnyugodnék,
de azt mondom, az állandó hiánytól zaklatott vagyok.
Azt akarod mondani, mellettem volnál, ha tehetnéd,
de csak azt mondod, nem lehetünk mindenhol, folyton együtt.
Azt akarom mondani, csak várom, hátha te is szeretnél,
de azt mondom, ha beéred kevesebbel, nem is vagyok fontos.
Azt akarod mondani, egyszer még a legfontosabb lehetnék,
de csak azt mondod, muszáj megőrizned önmagadat.
Azt akarom mondani, hogy egymásban többé válhatunk,
de azt mondom, ha nem egyként gondolsz ránk, nincs is értelme.
Azt akarod mondani, hogy majd idővel azzá leszünk,
de csak azt mondod, te már így is túlléptél a határaidon.
Azt akarom mondani, lazulj el, csináljuk kicsit másképp,
de azt mondom, én nem bírom tovább várni, hogy megérkezz.
Azt akarod mondani, legalább kicsit legyek még türelemmel,
de csak azt mondod, már eddig is túl sokat követeltem tőled.
Azt akarom mondani, jó, újra óvatos leszek a vágyaimmal,
de azt mondom, te már megint csak magadra gondolsz.
Azt akarod mondani, szinte bármit megtettél volna értem,
de csak azt mondod, az eddigieknél többet nem várhatok el.
Azt akarom mondani, csak a szeretet maradását várom,
de azt mondom, neked minden más fontosabb maradt nálam.
Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám,
de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég.
Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető,
de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég

"Amikor nem simogatnak a napsugarak, mert lustábban kel fel a nap,
Amikor nem hallatszik tücsökhegedű, mert fakóbban zöldell a fű,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Gyurkovics Tibor: Száj
Már nem tudom, hogy miért szeretlek                
de azt azért tudom: nagyon.
Most hát reád rakom a terhet,
szempilláidra a szerelmet,
a mellkasodra, a szívedre,
a vállaidra, s úgy hagyom.


Hajnal Anna
Ezüstpárákban álmodó hegyek
tündéri folyók felé lejtenek,
melyek fölé az ámult, ifjú hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeken a fény,
ahogy emlékeimben téged én.


"Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal."
(Müller Péter)


Légy nyugodt – bízz bennem...
Míg a nap lenéz rád, én sem fordulok el tőled,
Míg a hullámok csillognak
S a falevelek susognak néked,
Szavaim sem szűnnek meg csillogni,
Susogni érted.


Áprily Lajos
Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő
maholnap aszu ág, szélvert és remegő.
Mentésre ingatag, tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át kinyújtom tefeléd.


Anita Scythe - Út
Elindultam az úton.
Kicsit tán egyedül,
Mint mikor éj csendjébe
Lágy szellő hegedül.
És mosolyogtam a napra,
Csillagos könnyem hullott éjjel,
Akár maró kínnal vertek,
Akár elemésztő kéjjel.
És hiába csapódott hozzám
Percnyi időkre egy-egy társ,
Viharos estéken mégis
Magányt talált a villámlás.
És hosszú utak után most
A te mosolyoddal ébredek,
Erős vállad a támaszom,
S ha tudlak, én is védelek.
És látom már végét az útnak,
S te, ki mellém szegődtél, édesem,
Hozzám tartozol, mint mához a holnap,
Mint testhez a szív; lüktetve, véresen


Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.
Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.
Bocsásd meg árnyék-életem,
meleg napverőn is holt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél.


A mi szerelmünk holdfénnyel volt teli
S a kék határban a lila arcú mákok,
A hadrendbe álló kukorica lányok
Hajladoztak, itták a messzi út porát;
Az alvó út porában alvó pántlikák.
Október volt. Kalitkánkba benyúlt az ég,
S mi azt hittük, hogy érdemes még.
Hogy él legbennünk egy félkész-tartomány,
És csillagcsordánk léptet a felvert út porán.
A bejárók fölött almaillat,
És érett holdat himbál
Egy meggyfaág.


"Szeretnék szemed kútjába merülni,
mélyére szállni,
s odalenn megérinteni,
ha már egyedül vagyok:
a végtelent."

Megtalaltam, megerintett.

"To my dearest friend.

I stood by your bed last night; I came to have a peep.
I could see that you were crying you found it hard to sleep.
I spoke to you softly as you brushed away a tear,
"It's me, I haven't left you, I'm well, I'm fine, I'm here."
I was close to you at breakfast, I watched you pour the tea,
You were thinking of the many times, your hands reached down to me.
I was with you at the shops today; your arms were getting sore.
I longed to take your parcels, I wish I could do more.
I was with you at my grave today; you tend it with such care.
I want to re-assure you, that I'm not lying there.
I walked with you towards the house, as you fumbled for your key.
I gently put my paw on you; I smiled and said, "it's me."
You looked so very tired, and sank into a chair.
I tried so hard to let you know, that I was standing there.
It's possible for me, to be so near you everyday.
To say to you with certainty, "I never went away."
You sat there very quietly, then smiled, I think you knew...
in the stillness of that evening, I was very close to you.
The day is over... I smile and watch you yawning
and say "good-night, God bless, I'll see you in the morning."
And when the time is right for you to cross the brief divide,
I'll rush across to greet you and we'll stand, side by side.
I have so many things to show you, there is so much for you to see.
Be patient, live your journey out...then come home to me."

Volt egy időszakom amikor sok Anita Blake regényt olvastam.

"Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére." (Laurell K Hamilton)

"Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz." (Laurell K Hamilton)

"Olyan volt a lelkem, mint azok a kürtcsigák, amiket partra mos a tenger, és már csak a héj maradt meg belőlük, a csiga dobbantott. Szürkésrózsaszín üregem tisztára mosva, üresen várja, hogy valaki betöltse, hogy valaki betelepedjen, és ott bennem biztonságban érezze magát, és kitöltsön mindent." (Laurell K Hamilton)

"Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök." (Laurell K Hamilton)

"Az enyém is olyan, mint a többi női táska - valószínűleg van benne egy hordozható fekete lyuk." (Laurell K Hamilton)

"Már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik." (Laurell K Hamilton)

"A városban élve elfelejtjük, milyen fekete az éjszaka, milyen ragyogó a hold, milyen rengeteg a csillag." (L. K. Hamilton)

"Ha az ember függ valakitől, azt mások - vagy maga az élet, mint legfőbb mocsokláda - fegyverként használhatják ellened." (L. K. Hamilton)

"A sírok az élők, nem pedig a holtak számára vannak. Nyújtanak nekünk valamit, amire összpontosíthatunk, a tudat helyett, hogy a szerettünk a föld alatt rothad. A holtakat nem érdeklik a frissen vágott virágok és a faragott márványszobrok" (Laurell Kaye Hamilton)

Niki.... emlékszel....?

"Amit érzel, az csak neked fontos. De az, amit teszel azokkal az emberekkel, akiket szeretsz - ez az egyetlen dolog, ami számít.. "

"Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni." (L. K. Hamilton)

"Mert mi a szerelem? Néha egyszerűen az, ha önmagadat adod, és hagyod, hogy akit szeretsz, szintén önmaga legyen." (Laurell K Hamilton)

"Amikor a vállamhoz ért, úgy éreztem, a földkerekség legpuhább, legmelegebb takarója ölel magába. Biztonság, meleg, amibe belefúrod, befészkeled magad, és hónapokon keresztül alszol, majd újjáéledve, sértetlenül felébredsz, és a föld megújul. Érintésében a tavasz varázslata bújt meg." (Laurell K Hamilton)

“Énekeljetek, táncoljatok, legyetek vidámak, de hagyjátok egymást egyedül járni. Ugyanúgy, ahogy a hárfa húrjai is egyedül vannak, de ugyanarra a zenére rezdülnek.” (Kahlil Gibran)

"Mikor már a nevedre sem emlékszik senki, én még mindig emlékezni fogok a szemed színére"

"Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a Földön, az a szerelem."

„Nem érek nélküled többet a Holdnál, mely az égbolt éji útjain csak a leszállt nap fényét veri vissza”

"Mintha az utolsó kép szemedben tőlem függne, mintha a szemed becsuknád s eltűnök örökre"

"Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire."

"Addig kerestelek, míg meg nem találtál - s hogy ez megeshetett, úgy érzem :becsesebb életnél, halálnál."