- Vallj színt! rivallják. - Szivárvány... suttogom.
Mil's things
yep..that is me
Deak Mor: Nagyapam
Stopping by Woods on a Snowy Evening
BY ROBERT FROST
Whose woods these are I think I know.
His house is in the village though;
He will not see me stopping here
To watch his woods fill up with snow.
My little horse must think it queer
To stop without a farmhouse near
Between the woods and frozen lake
The darkest evening of the year.
He gives his harness bells a shake
To ask if there is some mistake.
The only other sound’s the sweep
Of easy wind and downy flake.
The woods are lovely, dark and deep,
But I have promises to keep,
And miles to go before I sleep,
And miles to go before I sleep.
2022 December, welcome!
Boldog Zoltán: Kilóár
A boltban mindig a legolcsóbbat vesszük.
A legolcsóbb tészta az alsó polcra kerül,
hogy a gyerekek kedvében járjanak,
és könnyen be tudják tenni a bevásárlókocsiba.
Fönt is vannak ételek, de az nem a mi világunk,
hanem azoké, akik a felesleges pénzkidobást választják.
Apa nem szeret semmit kidobni, pláne feleslegesen,
és pláne a pénzt, amit a felnőttek nem tudnak
könnyedén rajzolni.
Vasárnaponként a legolcsóbb tészta mellé
mindentbele-szósz kerül az asztalra.
Ha összekeverjük, abból lesz a legfinomabb ebéd,
mert apa szerint anya beleteszi a lelkét is.
Rupi Kaur
“the universe took its time on you
crafted you to offer the world
something different from everyone else
when you doubt
how you were created
you doubt an energy greater than us both”
Markó Béla: Életcél
Nem igaz, hogy egyformának születtünk,
mert más-más sebeket kapunk. Vagy különböző
szerelmek nyomát viseljük. A rémálmaink sem
ugyanazok, bár mindannyian megébredünk
az éjszaka közepén, ha rosszat álmodunk,
és megkönnyebbülten nézünk ki a felhős
vagy csillagos égre a tetőablakon. Ez mind
igaz, és mégsem. Hiszen valójában közeledünk.
A szilvamag és almamag között sokkal nagyobb
a különbség, mint a szilvafa és almafa között.
Nemcsak télen, hanem nyáron is, amikor sűrű
lomb borítja őket. Aztán a gyümölcs, persze,
megint különbözik. Készséggel elismerem. De
mégis, ha belegondolunk, a cseresznyemag
és a dió. A cseresznyefa és a diófa. Vagy akár
a fenyő is. Pedig az tényleg máskor, máshonnan.
Kísérlet a hasonlóságra. Az egybeesésre. A sokat
hangoztatott életcél. Folytonos közeledés. Hogy
másfelől, másképpen, más alakban, de végül
ugyanoda. Majd amikor már teljesen egyforma,
csak ág, csak tüske. Csak szétszórt maszkok
a földön, mint aki sok mindent kipróbált.
Megnyugtató lesz, hogy történet voltunk.
Nem saját test, és nem saját lélek. Esemény.
Izsó Zita: Ima
Már teljesen mindegy, mit mondasz,
sokszor csak dúdolgatsz,
recepteket olvasol fel hangosan,
és ha mások is ott vannak,
akkor úgy érzed magad,
mint gyerekként az iskolai fotókon
kezedben a játéktelefonnal,
amikor olyan arcot kellett vágnod,
mintha elhitted volna,
hogy nemsokára beszél majd hozzád valaki
Kopriva Nikolett: Mama és az angyalok
Mama azt mondta, az angyalok
és nem a templom hideg falai között.
Némelyik széles karimájú kalapban
és rongyos kabátban járja
a nagyvárosok utcáit,
a személytelen országutat,
a portól sárga tanyavilágot.
Ott vannak a Zöldpiacon,
céklát árulnak fejkendőben,
vagy súlyos szatyrot cipelve
nézelődnek a sorok között.
A Gorkij-park padjain sakkoznak
fehér időtlenségben.
Ott vannak a fel-alá szaladgáló
gyerekek között,
este a gyűrött arcú, fáradt felnőttek
tükréből bámulnak hunyorgó szemmel.
Mama azt mondta, olykor az angyalok is
a senkiföldjén üvöltenek,
mint te vagy én.
Hiába kérdeztem,
kikből lesznek angyalok,
nem felelt, arca sem rándult,
csak kötötte tovább a lila szvettert,
amiben évek múltán elaludt.