- Vallj színt! rivallják. - Szivárvány... suttogom.

Mil's things

Mil's things

Mátyás Emőke Ibolya: Kiérdemelted a kísértést

2022. június 18. - miletta
Bűntudat nélkül,
és most az egyszer hihetsz nekem,
azt kívánom,
hogy minden pohár bor után
egyre élesebben
vélj látni magad előtt.
Kiérdemelted a kísértést,
majd a felismerést,
hogy sosem leszek már igazán,
vagy legalábbis a megszokott
módon,
melletted.
Különös ráncok
jelennek meg majd a szemem körül,
és csak a téged kínzó
képekben
maradok ugyanaz.
Tudtodon kívül változom,
az óra mentén sétálva
gyerekesen kerülöm ki a mánust,
így törve meg a monotonitást.
Minden szilveszteri éjszakán
más lányt csókolsz meg,
aztán a sötétben
hazugságokkal
teremted meg a világunkat.
S értékes lesz a játékod,
mert minél megszállottabban
próbálsz pótolni,
annál magabiztosabban
sétál mögöttem a tiszta lelkiismeret.
Hiszen nem kell a haragomtól tartanod,
mert már a reggeli homályban
bosszút álltam
minden visszafojtott lélegzetért.
Összefoglalásképp,
egy istennőt teremtettél,
életed és tudatod fölött én leszek a
Nap:
nem érhetsz hozzám,
de én megengedem magamnak,
hogy kezdőbetűket véssek a bőrödbe

Nyerges Gábor Ádám: Kedves ismerős

Minden rendben van
épp az életében. Főz
levest, rendel más
napokon. Dolgozik,
szabadidejében olvas,
kirándul.
Minden rendben.
Aztán néha, esős, őszi
délutánokon hirtelen
eszébe idéződnek
tizenöt, húsz éve történtek.
Családja, akiket nem látott,
mióta kiköltözött. Akik
meghaltak, már azóta,
még előtte. Régi barátok,
de bútorok, utcák is,
egész enteriőrök. Egyik-
másik férfi, afféle majdnem-
szerelme.
Mindez érthető.
Gyereket vár, nem is az elsőt.
Érzelmei vannak, másabbak
a szokottnál, szépiásabbak,
erőteljesebbek. Érthető.
A hormonok.
Mégis, egy idegen ország,
mint otthon. Egy idegen
nyelv, amit még nem beszél
jobban a sajátjánál. Még.
Azzal a férfival,
vagy azzal a másikkal –
mereng el néha. Azokkal is
lehetett volna legalább ennyire
boldog. Anyanyelvi szinten.
Milyen lett volna
akkor, és milyen
lenne most?
Melyik utcákon
sétálnának, hogy
is hívták azt az utcát,
azt a valahanyadik
kerületi boltíves részt,
ahova most behúzódhatnának,
és aggódhatnának, amiért
már túlórázik a bébiszitter.
Néznék este a híradót.
Barázdálnák homlokaikat a
gipszként kötő, hazai problémák.
Amikről most együttérzően
igyekszik értesülni, mikor
nem felejti el, mindenféle
forrásokból. Spórolnának
néha több, néha kevesebb
sikerrel. Másképp hívná fel
az anyját, más hangon, egy
közelebbi, durvábban
bensőséges tónusban.
Bosszankodnának áramszüneten,
tömegközlekedésen, kormányon.
Nincs elkeserítőbb, keseredik el,
mint a vendégeknek, kedves
ismerősöknek szánt, tapintatos
udvariasság. Hogy vagy, köszönöm,
azt képzeld, hát itt meg, igen, még
emlékszem. De azt képzeld! Igen.
Nem boldogtalan.
Határozottan minden rendben
az életében. Sétál, néha elmosogat.
Neveli a gyereket, elszundít
napközben is, olvas, moziba jár.
Hozzábújik a férjéhez, küld
és kap fényképet otthonról.
De magában
pár percig még elsírdogál.

horrors

Horror film tier list. Csak mert a kedvenc mufajom, es mert valamiert kesztetest erzek ra hogy leirjam. Ha valaki elolvassa, akar meg ajanlonak is tekintheti. Felsorolas, szamozas es a teljesseg igenye nelkul.

Oculus
The Autopsy of Jane Doe
It follows
American Psyho
Alien
It
Drag Me to Hell
The Silence of the Lambs
The Sinning
The ring
The Grudge
Mirrors
The 6th Sense
The babadook
The possession of Hannah Grace

idezet-egyveleg part V

"Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell.
Búcsúra szükség van
az új
találkozáshoz.
S az új
találkozás, bár percek
vagy életek múlnak el közben,
barátok számára
bizonyosság." (Richard Bach)

 

"Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál.
Nincs is szavam." (Pilinszky János)

 

"Nem vagyok az, aki voltam,
Te sem vagy az a régi,
Meg se rebben a szemed,
Ha tekintetemet nézi."

 

"Vannak időszakok, amikor mindennek mélyebb jelentősége van. A nyitott ablakon át összetett szagokat hoz be a szél: virágágyak édességét, a fák komoly illatát, szalma- és istállószagot és valami keserűt, amit nem tudok kielemezni.
Szomorúak vagyunk tizenhat éves korunk szomorúságával, szerelmeink megtört vonala grafikonszerűen előttünk van, óvatosan örülünk a holnapoknak, nagyon távoli medvék bőrére iszunk, és tíz kilóméter körzetben meghallunk minden zajt...
...Nyár van, és intenzíven érzem, hogy tél lesz, fehér ruhás karácsony, amikor a tea különösen ízlik. Szeretnék korallszigetek zöld lagúnáiban hajózni... Mindent szeretnék, és vágyódásommal mindenben részes vagyok.
Ezek a napok, amikor valaki meg szokott halni."
/Szerb Antal/

 

"Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani"
(Váci Mihály)

 

Szabó Győző Gyula
"Megtehetnéd -a kedvemért-
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz"

 

Váci Mihály
"Ne hagyj magamra - félek,
attól, mi véled együtt élve - múlt már,
s még jobban attól, ami jönne
tenélküled, ha másfelé indulnál."

 

Szabó Eszter
"Elhagyott az erő
De kemény vagy, mint a kő
Aki nem szavakkal felel
Csak némán sodródik el
Aki, ha tudja, hogy nincs remény
Akkor is kőkemény
- épp olyan, mint én."

 

Ady Endre: Félig csókolt csók
"Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap."

 

"Lelkem rongyokban ténfereg céltalan,
fejét lehajtja, időnként megtorpan.
Reszketve fázik, még ha süt is a nap,
az emberek közt észrevétlen marad.
Fáradtan leül egy lépcsőre végül,
órák múlva egy vén öreg melléül,
így szól, és nem törli le a könnyeket:
- Szerelmet koldulni senkitől nem lehet." 

 

Bükkösy Bea: Amit nem
"Amit nem mondhatsz el senkinek,
Az bent a csendben nagyra nő.
Nyálkás pókhálót fon köré
És gonddal őrzi az idő.
Hinnéd, hogy meghalt, bábja elveszett,
De álom pillangói kísértenek,
Mint a szörnyű szép szavak,
Amiket nem mondhattál el senkinek."

Müller Péter Sziámi

Jobban hiányzol, mint valaha,
pedig rég nem vagyok gyerek.
És nem hiszem már, hogy e Földön az anyukám a barátom lehet.
Amikor kicsi voltam még, arra vártam nagyon-nagyon,
mikor leszünk már egyidősek egyszer egy szép napon?
Álmomban, hogy egy felhőn majd mi ketten jól elbeszélgetünk,
nem számít egy kis korkülönbség, a legjobb barátnők leszünk.
Elmeséljük a szerelmeket s hozzá az összes bánatot,
amint az élet elénk sodor egy alkalmas padon.
Elmeséled végre talán, hogy mikor fájt legjobban az élet.
Tudod, a vidám öregasszonyok egymásnak mindent elmesélnek.
Elmagyarázod azt is nekem, mit akkor homály fedett.
Vártam, hogy egyidősek legyünk, mert akkor már lehet.
Álmomban, hogy egy felhőn majd mi ketten jól elbeszélgetünk,
nem számít, hogy az anyukám voltál, a legjobb barátnők leszünk.
És annyi mindent kérdeznék tőled,
amit csak most tudok, hogy nem tudok,
de nincs már kitől megkérdeznem,
hiszen mind itthagytatok.

süti beállítások módosítása