A boltban mindig a legolcsóbbat vesszük. Apa a számokat lesi, kedvenc szava a kilóár. A legolcsóbb tészta az alsó polcra kerül, hogy a gyerekek kedvében járjanak, és könnyen be tudják tenni a bevásárlókocsiba. Fönt is vannak ételek, de az nem a mi világunk, hanem azoké, akik a felesleges…

“the universe took its time on youcrafted you to offer the worldsomething different from everyone elsewhen you doubthow you were createdyou doubt an energy greater than us both”

Nem igaz, hogy egyformának születtünk, és csak menet közben távolodunk el egymástól, mert más-más sebeket kapunk. Vagy különböző szerelmek nyomát viseljük. A rémálmaink sem ugyanazok, bár mindannyian megébredünk az éjszaka közepén, ha rosszat álmodunk, és megkönnyebbülten nézünk ki a…

Néha olyan érzés imádkozni, mintha egy fáradt sofőrt próbálnál magad mellett ébren tartani. Már teljesen mindegy, mit mondasz, sokszor csak dúdolgatsz, recepteket olvasol fel hangosan, és ha mások is ott vannak, akkor úgy érzed magad, mint gyerekként az iskolai fotókon kezedben a…

Mama azt mondta, az angyalok nem az égben laknak, és nem a templom hideg falai között. Némelyik széles karimájú kalapban és rongyos kabátban járja a nagyvárosok utcáit, a személytelen országutat, a portól sárga tanyavilágot. Ott vannak a Zöldpiacon, céklát árulnak fejkendőben, vagy súlyos…

Több mint ötszáz fényképet készültem a telefonomról lementeni: ha sok év múltán rájuk találok, biztos majd örülni fogok neki, merthogy a telefonnal lőtt képek többsége a telefonnal elvész, nem hozza vissza őket a felhő, sem pedig az aranykardú Hermész, kutattam az alkalmas…

Állat vagyok, s te is. Reggel egészen apró, katicabogár, pocok, kismadár. Két tenyered összezárt kelyhe – otthonom. Délelőtt szabad vagyok. Nyári napokon napozok a kövön, gágogok izgatottságomban, ha történik valami, de mikor a hideg érkezik, gorombán csapok karmos kezeimmel, üvöltve…

Néha úgy érzem, a legrosszabbat kapod belőlem. A hőn szeretett, elnyűtt erdőzöld mackónadrágot, a melltartó nélküli napokat, összefogott, kusza hajat, bozontos szemöldököt, mikor ördögi gondolatok trappolva táncolnak az agyamon. Bárcsak mondhatnám, ez azt jelenti, szeretlek, a foltos fehér…

Miért gondolod azt, hogy én nem voltam, mielőtt megszülettem? Én mindig voltam, csak akkor még nem akartam róla szólni neked, mert még kislány voltál.

Felemel, elejt, hordoz az este, sötét árnyékom hull levelekre. Leskel az alkony, bújik a csillag, aki ma itt volt, holnapra itt hagy. Pörög a levél, pihen a szárnyam, gyerekkoromban anyámmal háltam. Megvan az ágyunk, megvan a szárnyam, anyám meg fű lett messzi határban. Apám, ő harmat, anyámon…