Szívedet kis mécsnek véltem,mely egy légynek is örül -most érzem csak, vaksötétben,hogy lángerdő vett körül. Fázom, nincs egy langy lehellet,minden puszta, pőre, holt.Most, hogy elfogy a szerelmed,most tudom csak: mennyi volt.

Kimondatlan konok szavak, a némaságban vágy feszül, szemed tükrén harmatozva késő őszi bánat ül. Kéz a kézben reszketés, én mindig téged vártalak, s szerelmünk ma annyi csak, hogy láttál, és én láttalak.

"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A…

És én úgy őrzöm e mosolygást,Miként a napsugárt a tenger,Elrejtve mélyen, szomorúanÉs - végtelen nagy szerelemmel.

én nem tudtam, hogy a szerelem ilyen almalét venni a sparban közösen fűszerezni a csirkét fogkefével várni a másikat nekem senki se szólt, hogy a szerelem vasárnap délután nézni, ahogy alszol miközben kint biciklizni tanul a szomszéd gyerek és a helyedre feküdni, miután elmentél azt…

letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt érzékel,rögzíti. reggel aztán zajonként visszahallgatható.tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, beszélek-eálmomban, és ha igen, mit. eleinte úgy tűnt, semmiérdekes. egyszer kimentem vizet inni: padlónyikorgásés…

Mint sötétet a fény -úgy leltelek,mint utazó a megürült padot,és úgy szeretlek most, ahogy mélyvizeknek halai az iszapot.Tenyeremben simogatás lapul- így bújnak meg a házak közt csöpp terek -Elment a kedvesÉn engedtem el,mint léggömb zsinegét a kisgyerek.

Még annyi mindent mondhatnék neked, mégis évek óta írok egy levelet. Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden: Már megtanultam élni nélküled.

Most ezek a tarkóig visszanyírt fák, egy limonádészagú nyári napra gondolok, arra a pályaudvaron töltött félórára, ahogy a Zamárdiból érkező vonatod vártam, megszomjaztam, és betértem a kantinba egy sörre. Késtél, ezt állapítottam meg a ponyva alól, vagy talán én érkeztem…

Különös táj lesz, sűrű lesz a csendje,csak mélabúd halálos húrja szól.Belejajdulsz a süket végtelenbe,keresni fogsz, és nem leszek sehol.