„Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem…

Szívedet kis mécsnek véltem,mely egy légynek is örül -most érzem csak, vaksötétben,hogy lángerdő vett körül. Fázom, nincs egy langy lehellet,minden puszta, pőre, holt.Most, hogy elfogy a szerelmed,most tudom csak: mennyi volt.

Kimondatlan konok szavak, a némaságban vágy feszül, szemed tükrén harmatozva késő őszi bánat ül. Kéz a kézben reszketés, én mindig téged vártalak, s szerelmünk ma annyi csak, hogy láttál, és én láttalak.

"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A…

És én úgy őrzöm e mosolygást,Miként a napsugárt a tenger,Elrejtve mélyen, szomorúanÉs - végtelen nagy szerelemmel.

én nem tudtam, hogy a szerelem ilyen almalét venni a sparban közösen fűszerezni a csirkét fogkefével várni a másikat nekem senki se szólt, hogy a szerelem vasárnap délután nézni, ahogy alszol miközben kint biciklizni tanul a szomszéd gyerek és a helyedre feküdni, miután elmentél azt…

letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt érzékel,rögzíti. reggel aztán zajonként visszahallgatható.tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, beszélek-eálmomban, és ha igen, mit. eleinte úgy tűnt, semmiérdekes. egyszer kimentem vizet inni: padlónyikorgásés…

Mint sötétet a fény -úgy leltelek,mint utazó a megürült padot,és úgy szeretlek most, ahogy mélyvizeknek halai az iszapot.Tenyeremben simogatás lapul- így bújnak meg a házak közt csöpp terek -Elment a kedvesÉn engedtem el,mint léggömb zsinegét a kisgyerek.

Még annyi mindent mondhatnék neked, mégis évek óta írok egy levelet. Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden: Már megtanultam élni nélküled.

Most ezek a tarkóig visszanyírt fák, egy limonádészagú nyári napra gondolok, arra a pályaudvaron töltött félórára, ahogy a Zamárdiból érkező vonatod vártam, megszomjaztam, és betértem a kantinba egy sörre. Késtél, ezt állapítottam meg a ponyva alól, vagy talán én érkeztem…